Az őszibarack a rózsafélék családjába tartozó fa termése, a növény rokona többi csonthéjasainknak, a mandulának, kajszibaracknak és szilvának. Júniustól szeptember végéig érnek fajtától függően 70-160 grammos, olykor csaknem negyedkilós nagyságú gömbölyű gyümölcsei. Bennük éles szélű hegyes, pórusokkal tarkított csonthéjas magot találunk.

Júniustól egészen szeptember közepéig folyamatosan jelennek meg a különbözőféle őszibarackok. A fajtaválaszték szinte átláthatatlan, mintegy 500 őszibarack és 300 nektarinfajtát termesztenek világszerte. Minél később érő, és minél nagyobb szemű, általában annál ízesebb a gyümölcs, s annál valószínűbb, hogy magvaváló. Minden időszakban érdemes viszont odafigyelnünk arra, hogy az éretten szedett gyümölcsök a legfinomabbak, valamint tápanyag- és vitamintartalmuk is akkor a legértékesebb, ha nem féléretten csomagolták őket szállításra. Óvakodjunk a zöldes héjú gömböktől. Az alapszín legyen egészségesen érett sárgás-rózsaszínes.
Az őszibarackfák 20-25 évig teremnek jól, így a gyümölcsösöket viszonylag gyakran telepítik újra, ennek pedig az a következménye, hogy nagyjából ennyi időnként újabb és újabb fajták élik virágkorukat. Ezek között sárga és fehérhúsú, maghoz kötött és magvaváló fajták egyaránt megtalálhatók. A fajtaváltozatok között megkülönböztethetők a hagyományos omlós belű és molyhos héjú, azaz "szőrös" barackok, az ipari felhasználásra, befőzésre alkalmas, rugalmas húsú barackok és a fedőszőr nélküli "kopasz" barackok vagy nektarinok. A nektarin csak héjában különbözik az őszibaracktól, beltartalmában nincs különbség. A nektarint a természet "véletlen" játéka hozta létre, mintegy ajándékképpen azoknak, akik idegenkednek a barack szőrös héjától. Az új génmutációt hordozó fákat azután már a kertészek fedezték fel, és tenyésztették tovább. Egyébként az amúgy szőrös barackot termő fákkal is rendszeresen megesik, hogy egy-egy kopasz gyümölcsöt is teremnek. A nektarinok július közepétől augusztus végéig érnek be. Közöttük is vannak lédús, ízletes és szárazabb rostosabb fajták.

A gyakorlott piaci vásárló ismeri a korai és a késői magvaváló fajtákat, megkülönbözteti a sárga és az utóbbi években megint egyre népszerűbb, zöldes vagy fehérhúsú fajtákat. A legújabbak a sima héjú nektarinok, az augusztustól érő, pirosas húsú és igen ízletes vérbarackok és a lapos, pogácsa alakúak (Prunus persica var. platycarpa), amelyek jobbára csak 2005 után jelentek meg a hazai zöldségeseknél.
Újra hódít a hagyományos magyar fajta, a fehér húsú, nagy szemű Mariska, amiben mindig bízhatunk. A fajták neveit egyébként csak ritkán írják ki. A külföldi szállítmányokból inkább csak akkor érdemes vásárolni, ha a magyar barack már leérett, vagy még nem került piacra. Az olasz-francia eredetű sötét sárgahúsú "Red Top" ilyenkor jó szívvel ajánlható.
Sajnos sokszor a legszebb barackok némelyike egészen furcsa száraz, szivacsos belsejű. Érdemes ismeretlen helyen történő zöldségesnél egy-egy kóstolót kérni.
Mivel az érett, puha barackok könnyen sérülnek, csomagolt gyümölcs vásárlásakor a gondos, törődésmentes csomagolás utal arra, hogy valóban éretten szedték le. Vásárláskor nézzük meg a termés szárának maradványát. Friss szedésre utal, ha még zöldes és nedves. Beszáradt és főként penészes szárú, valamint foltos és ráncos héjú gyümölcsöt ne vegyünk, a bőrszerűen ráncolható, vékony héj az érett, finom gyümölcs sajátja.

Miért jó?

Az őszibarack 100 grammja - némely fajtájának pont ekkora a gyümölcse - mintegy 0,7 g fehérjét, 0,1 g zsírt és 9 g szénhidrátot tartalmaz. 100 g gyümölcshús mintegy 40 kalóriával gazdagítja szervezetünket, tehát nem hizlaló étel. Nagy része, 85-90%-a víz. Ettől oltja úgy a szomjat. Lédússágának és a kedvező cukor-, valamint gyümölcssav-arányának köszönhetően a többi gyümölcshöz képest egyszerre jóval nagyobb mennyiség fogyasztható az őszibarackból. Az őszibarack frissít, üdít, jó kedvre derít. Ezt részben niacin-tartalmának köszönheti; csökkenti a vérnyomást, jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Viszonylag sok C-vitamin van benne. B-vitamin- és biotin-tartalmuknál fogva főként a sárga húsú fajták kiváló haj- és bőrszépítők. Sárga antioxidáns xantofill színanyagaik rákellenes hatásúak. A kevésbé leveses barack is hasznos, mert rengeteg rostjával és pektinjével az emésztést segíti, megakadályozza a székrekedést, ami idegen helyen, nyaraláskor segíthet. A pektin egyébként a koleszterinszintet is egészséges irányba tolja el.
Ásványi anyagai közül viszonylag magas, 200 milligrammnyi káliumtartalma jelentős, 9 mg magnézium, 8 mg kálium rejlik benne. Különösen a nyári forróságban, amikor a szívbetegekre nehéz napok várnak, napi 2-3 barack sokat segíthet. A benne lévő kálium és nátrium ugyanis 7:1 arányban van jelen, ami ideálisnak tekinthető a szívpanaszok enyhítésére.

Hogyan fogyasszuk?

 A friss, nyers őszibaracknál finomabb gyümölcsöt nehéz találni. Egy-egy nyári napon a barack szerelmesei minden további nélkül egy ültőhelyükben befalnak akár négy-öt szemet is. Nehogy a sok finom termés kárba vesszen, finom lekvár és befőtt is készíthető belőle. A nem teljesen érett gyümölcsöknek nem lehet vékonyan lehúzni a bőrét. Forró, forrásban lévő vízbe mártva azonban már lehúzható. A befőtthöz és lekvárhoz kevés citromhéjat reszelve, illetve néhány csepp citromot hozzáadva megelőzhetjük, hogy a barack megbarnuljon. Süteményekben kevésbé kedvelt, mint a kajszibarack, inkább sárga, s ezért dekoratívabb változatait használjuk gyümölcstortákba, gyümölcssalátákba. Ilyenkor is érdemes kevés citrommal meglocsolni a barackot barnulás ellen.
Nem csak édességek készítésére alkalmas. A vékony barackszeletek jól illenek fűszeres sajttal készült szendvicsekre. Paradicsomos zöldsalátákba vagy hagymás krumplisalátába is tehetünk vékony barackcsíkokat. Sült szárnyashúsok mellé pedig barackhúsból, kakukkfűvel, kevés fehérborral és balzsamecettel készített mártást adhatunk.
A hűtő legalsó fiókjában az érett barackot nyugodtan eltarthatjuk 2-3 napig. Fogyasztás előtt pár órával viszont célszerű előszedni onnan. Nem csak az érzékeny fogak miatt, a szobahőmérsékletű gyümölcsnek sokkal jobb az aromája. Csak közvetlenül a fogyasztás előtt érdemes megmosni, különben a gyümölcsöt érő nedvesség kedvező feltételeket teremt a rothasztó gombáknak és egyéb mikroorganizmusoknak.
Viszonylag kevesen tudják, hogy az őszibarack jól tűri a mélyhűtést, csakhogy nem egyben, mert úgy kiolvasztáskor löttyedt lesz, hanem meghámozva vagy hámozatlanul és pürésítve kis porciónként lefagyasztva. Így kiolvasztás után is finom lesz; fagylaltnak, likőrrel, rummal készíthetjük el.
Ha a barackpürét jégkocka-tartóban fagyasztjuk meg, pezsgőbe, ásványvízbe téve remek üdítő készítésére is felhasználható.

Tippek, tanácsok

Barackot vásárolni mindig kosárral, vagy legalább nagy dobozzal induljunk, hogy minél kevésbé törődjenek a gyümölcsök, míg hazaérünk.
A korai barackok magja bizonyos időjárás mellett megreped, ezt az avatott szeműek kívülről is észreveszik. Ha a héja már kívülről is megrepedt, nem érdemes megvenni, mert csaknem biztos, hogy a gyümölcsbe kívülről bejutó nedvesség már penészessé tette. Az éles mag a kisebb gyermekek esetében még balesetveszélyes is lehet.
Szinte nincs olyan családi ház, melynek kertjében ne teremhetne meg a finom barack. Attól függően ugyanis, hogy milyen csonthéjas faalanyokba oltják, különféle talajokhoz és éghajlathoz válik alkalmazkodóvá. Leginkább mandulára oltják, így fagytűrőbb, és a száraz, meleg éghajlatú, meszes talajon is jól megterem. Ha ügyesen válogatjuk a különböző érésidejű fajtákat, amelyekből akár kettő-három is ráoltható egyetlen alanyra, akkor 3-5 fával folyamatosan biztosíthatjuk a család barackellátását.

Érdekességek

Eredeti hazája Kína északi és középső területein van, ahonnan a "selyemúton" hozták el először Perzsiába, majd Görögországon keresztül a Római Birodalomba. Tudományos neve (Prunus persica) és különböző nyelveken köznyelvi nevei is perzsiai származtatásának emlékét őrzik. Európában először mediterrán kolostorkertek különleges növénye volt, majd a kereszténység terjedésével párhuzamosan lett kedvelt egyre több országban. A barack belső magja mérgező amygdalint tartalmaz. Éretlen magos gyümölcsét, levelét, gyökerét és gyantáját gyógynövényként is hasznosították, a fejfájás és köszvény javulását várták tőle.
Nálunk a XVI. századtól jelent meg, s kezdték termeszteni. Igazi népszerűségét a szőlők filoxéra-járványának köszönheti, amikor a parlagon maradt területeket őszibarackossá alakították. Elterjedési területe nagyjából megegyezik a szőlőével, a meleg, enyhe telű területeket kedveli. A kajszibaracktól megkülönböztetendő egyszerűen csak baracknak hívták, s csak az augusztus-szeptemberi érésű magvaváló fajták elterjedésével ragadt rá az "őszi" jelző. A legtöbb őszibarackot azonban ma ismét nyár derekán szüreteljük, sőt egészen korai, júniusban puhára érő fajták is vannak.

Forrás:www.hazipatika.com